Ma a postás hozott egy ajánlott levelet nekem a Citibanktól. A levél szerint a hitelkártyám egy hónap múlva lejár, és ha meg szeretném hosszabbítani, akkor keressem fel őket.

Ezzel a levéllel nem is lenne semmi gond, ha lenne a banknál, vagy egyáltalán hitelkártyám. Szégyen tudom, de én még a bankkártyával sem vagyok jó viszonyban. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nem rajongok érte. Sokat gondolkoztam azon, hogy hátha valamikor igényeltem ilyet, de az előbbi okból kifolyólag, ezt esélytelennek tartom. Arról nem is beszélve, hogy nincs állásom, nincs jövedelmem, és ha jól tudom az szükséges ahhoz, hogy hitelkártyát kaphasson az ember.

Először hagyni akartam a dolgot, de miután beszéltem a szüleimmel arra jutottam, hogy felhívom az ügyfélszolgálatot, hogy ez hogyan is lehetséges.

Mint a legtöbb bank esetében itt is végig kellett menni a "ha....nyomja meg az 1es gombot, ha....kérem nyomja meg a 2es gombot...." procedúrán, mire végre egy élő személyhez elértem. Elmondtam neki, hogy mi a gondom, amire a hölgy azt kérte, hogy mondjam meg a kártyaszámomat. Mivel a levélben szerencsére ez szerepelt, így ezen hamar túljutottunk. Aztán mivel nem tudtam a négyjegyű azonosítómat kérdéseket kezdett feltenni: lakcím, születési hely, idő, anyja leánykori neve, személyigazolvány szám.

Na itt jött az első érdekes szituáció. Erre a kérdésre nem voltam felkészülve és nem volt a személyim nem volt a közelben, de apukám személyiének a száma hasonlít az enyémhez, és megkértem h mondja meg mi az övé, mert abból már tudni fogom a sajátomat. Erre a hölgy a vonal túloldalán közölte, hogy "Külső segítséget nem vehet igénybe!". Hírtelen azt se tudtam hova tegyem ezt a mondatot. Nem a Vágó féle Legyen Ön is milliomosban vagyok, de hát ott is lehetett segítséget kérni, arról nem is beszélve, hogy én hívtam őt, hát had csináljak, amit szeretnék otthon. Na mindegy, ezen még valahogy továbbléptem, bár szívem szerint rá akartam vágni a telefont, de mivel nekem volt fontos az infó, így tovább haladtam a kérdéseken.

Következő kérdés a munkahelyének a neve volt. Hát na nekem ilyen nincs, de talán a sulira gondolt, úgyhogy elmondtam, hogy hova járok, és akkor a végső szíven szúrás: milyen szakra....Itt vége volt mindennek. Nem azzal van a gond, hogy tudom-e hogy milyen szakra járok, hanem azzal, hogy két éve, amikor a kártyát elvileg igényeltem, még halvány lila gőzöm sem volt a szakról. Azért ezt is megmondtam neki.

Elérkeztünk a kiértékelési fázishoz. Ez azt jelentette, hogy "Sajnos Ön bizonyos kérdésre/kérdésekre nem megfelelően válaszolt, így nem tudok további tájékoztatást adni.". Azt hiszem a fejem kicsit ellilult ettől a mondattól. Végigjátszottuk a sok hülye kérdést, a nem is ingyenes számon, és nem tudom mire számított, hogyha nem én igényeltem a kártyát, akkor honnan fogom tudni a válaszokat? Tudom ő csak a dolgát végezte, és más szempontból jogos, hogy ne adjanak ki információt az emberről, de akkor miért nem kezdhettük úgy, hogy "Kérem, fáradjon be az egyik irodánkat, és ott személyesen elintézik Önnek."?

Úgyhogy most van egy köröm a banknál, és csak reménykedni tudok, hogy a jövőben nem lesz ehhez hasonló dolog, hiszen ha belegondolunk, elég könnyen hozzá lehet férni az emberek adataihoz, és így más nevében igényelhetünk kártyákat. Először azt hittem, hogy ha ezeket az infókat én elmondom, például pénzügyi elemzőknek, akkor ebből nem lehet bajom. Hát most kiderült, hogy simán.

Vajon hogyha tényleg valaki visszaél az ember adataival, és ezzel anyagi vagy más kárt okoz neki, akkor mi a teendő? Hogyan lehet megmagyarázni /bebizonyítani, hogy nem mi igényeltük, és nem mi használtuk a kártyát?

Mint lassan minden ember, aki kicsit is otthon van az Internet világában, én is fent vagyok a Facebookon. Minden kétség nélkül ez egy jó példája a lekötésnek. Már jó ideje regisztráltam az oldalon, de amíg a többi ismerősöm nem csatlakozott, addig nem láttam értelmét, hogy feltöltsem az adatlapomat, és hogy aktív legyek. Viszont amint magyarul is működött, és egyre több ismerősöm alkalmazta, nekem is egyre jobban megérte használni.

Sokak szerintem a mai napig nem értik a lényegét, és hogy miben különbözik az iWiW-től. Itt nem az ismerősgyűjtés a lényeg, hanem az, hogy a hozzászólásoknak, posztoknak, kérdőíveknek, stb. köszönhetően még akkor is úgy érzem, hogy részese vagyok a másik életének (persze nem szerves része), ha alig találkozunk, vagy beszélünk. Természetesen ez egy felszínes kapcsolat, és valahol ez a hátulütője az online közösségeknek.

Hogy ezen kívül mi az előnye a fb-nak? Hát szerintem semmi. Sokan szabad- és munkaidejük nagy részét kapálással, hal etetéssel, vagy étteremvezetéssel töltik, és észre sem veszik, hogy megszokásból és kényszerből több órát ott ülnek a gép előtt, hogy minél több XP-jük legyen. Aki kicsit is fogékony az ilyen típusú mániára jobban teszi, ha bele sem kezd ezekbe a játékokba.

 A játékokon kívül csatlakozhatunk különböző csoportokhoz. Nincs az az ember, aki meg tudná számolni, hogy hány alkalmazás van összesen, és már a legkisebb dolognak is létrehoznak egy vagy több fanklubot. Ha egy ilyen csoporthoz csatlakozunk, után legtöbbször nem csinálunk semmit ezzel kapcsolatban, csak kifejeztük, hogy mi is osztjuk a véleményt, vagy ránk is jellemző az a tevékenység. Szóval igazából ez csak egy újabb információ rólunk a többieknek.

A kérdőívek, különböző "mi fog veled történni" és "mi leszel ha" alkalmazások is arra valók, hogy az ember elszórakozzon vele, és ha valami olyan jön ki ami vicces, vagy tényleg/teljesen nem igaz rá, akkor megosztja a többiekkel, hiszen nem magunknak posztolunk, hanem másoknak.

A legújabb térnyerés viszont a reklámok területén található. Minél több a felhasználó, annál inkább megéri egy cégnek, hogy itt reklámozza magát, vagy termékét. Sőt hazánk első nagyot szóló social media megmozdulásának (Vatera Vera) is helyet biztosított, méghozzá ingyen. Egy- egy ilyen banner, vagy áll személyiség/csoport még senkit sem bánt, hiszen hozzászoktunk. Viszont már itt is érezhető az előszele az idegesítő pop-up féléknek.

Vajon meddig fogja megérni elviselni a reklámot az aktivitásért cserébe? Vajon igaz a híresztelés, hogy fizetőssé teszik az oldalt? Ha igaz, vajon meddig lesznek hűek a felhasználók? (Valószínűleg semeddig. Mert hiába él a lekötés, hiszen feltöltöttük a képeket, megosztottunk videókat, tele vagyunk ismerősökkel, még sem ér mindez annyit, hogy fizessen érte a felhasználó. iWiW is elvesztette a vezetőhelyét a Facebookkal szemben). Mi lesz a következő közösségi portál?

Ezekhez hasonló kérdések és gondolatok kavarognak a fejembe, ha az oldal jövőjére gondolok. Szerintetek?

A tegnapi filmes vonalat tovább folytatva, egy újabb filmes élményemről szeretnék beszámolni.

Ma megnéztem a 2012-t. Szerintem nem igazán kell bemutatnom a filmet, de azért mégis pár szóban a lényeg: 2012. december 21-én az egész földi élet átalakul a kontinensek vándorlása miatt. Sokan úgy gondolják, hogy ez egy újabb amerikai hisztéria, és olyan túlzások vannak benne, mint a Holnapután-ban (azt azért nehéz lenne felülmúlni, itt legalább a jégkorszak kimaradt). Személy szerint imádom a katasztrófa filmeket, legyen az bármilyen gagyi. Lehet azért, mert tudat alatt ezzel akarok felkészülni arra, hogy hogyan is lehet túlélni egy ilyen veszélyt. Valljuk be, hogy ha az ember kicsit ésszel nézi a tévét, akkor lehet belőle tanulni. Jó nem olyan arányban vannak benne a hasznos információk, mint egy célzott könyvben, de azért mégse egy kalap szemét (legalábbis nem minden az).

Na de visszatérve a filmre: egész jó a szereposztás, bár sokkal jobb az olyan katasztrófa film, ahol ismeretlen emberek játszanak. A sztori tipikus amcsi sztori, velük a középpontban, és naná, hogy happy end a vége.

Viszont maga a téma szerintem elgondolkoztató. Nem először, és nem csak filmes sztoriból lehet hallani afelől, hogy nagy változások várhatók. A legtöbbször emlegetett katasztrófa a pólusok kicserélődése. Igen, lehet, hogy ez is csak a nép hülyítése, de racionálisabbnak tűnik, mint ahogy anno a mobiltelefon, vagy az űrhajó tűnt egy-egy scifiben, aztán ma mégis mennyire hétköznapi téma. Eléggé hiszek a megmagyarázhatatlan, ezoterikus dolgokban, és ilyen körökben is sokat beszélnek a 2012-es változásokról. A számmisztika és a maja naptár szerint is valami új várható, de vajon mi lesz az az új?

A film szerint az új a teljes vég, legalábbis az emberiség nagy részének a vége, hiszen vagy szuper génekkel kell rendelkezni, vagy elképesztően gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy az embert kiválasszák "Noé bárkájára". Viszont szerintük egy hajóban (persze nem sima ladikban) túl lehet élni az egészet, szóval minden azért nincsen veszve :)

Van pár elgondolkodtató kérdés, amit most csak felvetek és majd később a saját nézetem szerint válaszolok is rájuk.

Vajon melyik kontinensen lenne a legjobb lenni ilyen esetben? Mit kellene csinálni: elbújni, védekezni/túlélésre törekedni vagy elfogadni és kiélvezni az utolsó perceket? Kivel kéne lenni az utolsó napokban/órákban? Vajon ha tényleg lesz ilyen, mennyi az esélye, hogy valakit "kimentenek" a jövő számára? Ha tudomást szereznek róla a tudósok, tényleg eltitkolják a nép elöl? Vajon el kéne kezdeni előkészületeket tenni a túlélés, vagy az addig lévő idő legjobb kihasználására?

Így a vizsgaidőszak végével, végre sikerült rávenni egy-két barátnőmet, hogy menjünk el moziba, hiszen olyan sok kasszasiker filmeket játszanak, mint például az Avatar (8,6), Sherlock Holmes (7,7), Alice Csodaországban (na jó ez majd csak márciusban lesz, de már nagyon várom, úgyhogy nem hagyhattam ki :) ) és társaik.

Hát mikor máskor mennénk moziba (ahova egyébként ritkán járok, mert szerintem irreálisan drága a jegy), mint amikor január egyik leghidegebb napja van (a metrótól mire elértem a Mammutba, lefagyott a kezem, és éreztem, ha valaki hozzáér az arcomhoz, akkor darabokra törik), és pont szombat délután (mert hát az egyetemista is, aki szinte bármikor ráér, ugyanakkor megy, mint amikor mindenki más, csúcsidőben).

 A választásunk a Sherlock Holmes-ra esett, bár más-más okok miatt (az én okom az volt, hogy imádom azt a korszakot, és a Sherlock Holmes-os sztorikat). Lelkileg felkészültem mindenre (például, hogy hogyan lehet a leghamarabb kijutni WC-re), mert több mint két órás a film. Már az elején olyan zenével és sztorival indult, amiből tudtuk, hogy érdemes lesz végigülni azt a 128 percet. Bár szomorúan vettem tudomásul, hogy ez nem az a tipikus Sherlock-os sztori lesz, hanem egy amerikai, Guy Ritchie-s változat, tele akcióval, verekedéssel. Fura volt látni, hogy amíg más filmeknél a nyomozó egy idősebb, megfontolt, főleg a logikáját használó, szinte Colombo-s figura, itt egy középkorú, izmos, feketeöves és verekedős akcióhősként jelenik meg. A sztori jó, és koránt sincsen lezárva, tehát ha akarják, van lehetőség a folytatásra. Személy szerint nem szeretem az akciófilmeket, de itt volt rejtély, romantika, gyilkosság, humor, egyszóval minden, amitől 100%-ig élvezhető lett, és úgy elrepült az a két óra, hogy észre sem vettük. Tehát tessék elmenni és megnézni! :) 

Ha már lúd, legyen kövér alapon meg akartuk nézni az Avatart. Igazából senki nem nézte volna meg magától, de mivel mindenki erről beszél, és megdöntötte a Titanic bevételi rekordját, ezért mi is látni szerettük volna a saját szemünkkel, méghozzá 3D-ben a filmet.

Hát ez sajnos ma nem sikerült, mivel fél órával a kezdés előtt már csak 4 jegy volt, és előttünk még vagy 30 ember állt a sorban, úgyhogy inkább máskorra halasztottuk. Szóval arról majd később írok. Viszont egy jó tanács: Ha valaki meg szeretné nézni, akkor előtte időben foglalja le a jegyeket, és ha tud, ne csúcsidőben menjen! :)

  Még egy gondolat így a végére. Mint minden film előtt, most is végig kellett nézni az ajánlókat, és a reklámokat (ebből szerencsére csak két rövid volt-erre úgy látszik mostanában nem futja a cégeknek). Arra figyeltünk fel, hogy már alig van olyan film, ami egyedi lenni. Az előzetesek olyanok voltak, mintha az eddigi filmekből lettek volna összevágva. Az új Johnny Depp film (Doctor Parnassus és a képzelet birodalma) egy Moulin Rouge, A Gyűrűk Ura, Charlie és a csokigyár egyvelegének tűnt, míg A titánok harca a Skorpiókirály, 300 és a Beowulf mixe lett, legalábbis a trailer alapján.

A saját kicsi blogom

Azt, hogy ki is vagyok nem szeretném elárulni, bár gondolom irtó hamar ki lehetne deríteni, de hát mivel nem vagyok egy fontos ember ez a tény nem is érdekel senkit:)

Najó azért mégis pár dolog rólam: lány vagyok, egyetemista és kezdő blogoló, úgyhogy előre is sorry az uncsi és kezdő írások miatt. Egyszer csak én is bele fogok tanulni:)

Hogy miért is van ez a blog?

Hát azért mert ezen tudok gyakorolni, itt azt írhatok, amit én szeretnék, senkinek sem kell megfelelnem.

Mivel megtanították, hogy minden ami a netre kerül az ott is marad ha törlöm ha nem, így most előre leszögezném, / ehhez hasonló szöveget olvastam ma egy blogon / hogy minden amit írok az csak poén, vagy nem, ha van helyesírási hibám az direkt van vagy nem, és amit írok azzal senkit sem akarok megbántani, csak élek a szólásszabadsággal:)

Végezetül egy nemrég talált idézet: "Az elv olyan, mint a puki. Tartjuk, amíg lehet." /Vulgáris, lánytól nem a legszebb téma, de szerintem a legtöbb nő érti a lényegét, és egyetért vele./